Kindler József - Ladó László - Susánszky János MTA doktorok

2023-ban 70 éves lenne

az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék! 

Oktatási intézményekben az oktatási egységeket Tanszéknek hívják. Vannak, un. egy tárgyas szervezeti egységek, amelyek a tárgyról kapják a nevüket, ilyenek: Fizika Tanszék, Matematika Tanszék, Magyar Tanszék stb. Vannak több tárgyas tanszékek, ilyen esetben a tudományos diszciplínáról kapják a tanszékek a nevüket.

A hallgatók ez utóbbi esetben gyakran nem a tanszék nevén, hanem a professzoruk nevén beszélnek a
Simonyiról nevezik a tanszékét. Vagy itt van Pungor Ernő akadémikus, iskolateremtő. A közbeszédben, tanszék gyakran a tanszéken oktató kiváló professzor nevéről kapja a nevét. Az is előfordul, hogy nem is Ő a kinevezett tanszékvezető. Előfordul, hogy az igazinál, a formálisnál keresik a nem igazit, az informálist. A kereső, a keresett, sőt akinél keresik annál sem előnyős ez a szituáció, valamit elárul a tanszékről is. A szereplők a helyzetet különféle módon dolgozzák fel.

Ladó László

Így van ez 30- 40 év távlatában ma is. Akik ismerték Ladó professzort, ma is így beszélnek az utód tanszékről, a „Ladótanszék”.Ezért is van, hogy az újak, sokszor “a múltat végképp eltörölni” szellemében járnak el!

A Tanszék munkássága, és fejlődésének jellegzetes szakai, oktatói az alábbiak:

•A tanszék megalapítása 1953-ban
•A 60-as évek, prosperitás és diverzifikáció
•A szervező specialistaképzés megvalósítása
•A mérnök menedzserképzésre való felkészülés

A tanszék megalapítása

Harsányi 
István

1949-ben évben létrejött a Budapesti Műszaki Egyetemen a Gépészmérnöki karból kivált Villamosmérnöki kar. Újra osztották a „kártyákat”. Ebben az évben Harsányi István docens megalapította az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket a Stoczek utcai épületben. 

Susánszky 
János

Harsányi tanszékére 1951-ben Boross Zoltán (1929-2009) tanársegédnek érkezett. Egy évre rá, 1952-ben adjunktusként csatlakozott a csapathoz a már vezetői gyakorlattal rendelkező Susánszky János (1923 -1999).

Harsányi István meghívására 1951-ben M. A. Dinyina szovjet professzornő Ipargazdaság Tanszéket alapított, ahová Máriás Antalt és Mandel Miklóst pályakezdő fiatal embereket vett fel.

Fáth János a tanszékalapító

Fáth János

A BME Gépészmérnöki Kar dékánja felkérte az akkor 31 éves Fáth Jánost, hogy vegye át Harsányi Istvántól az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket, amit Ő első lépésben 1953-ban  megszüntetett, majd létrehozta  az 

Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéket.  

Új emberek csatlakoztak a tanszékhez:

Páljános Gyula,
Régeni Lászlóné dr. Kancsár Gizella,
Tóth Godó István,
Szendrovits Zoltán,
Jancsók Ferenc, 

A tanszék előkészítette és az országban elsőként s 1956-ban beindította, a mai MBA képzés elődjét a másoddiplomás posztgraduális gazdasági mérnökképzést.

A forradalom végén az országból is távozott Páljános Gyula és Szendrovits Zoltán (1919-1999). Majd távozott Boross Zoltán és Mandel Miklós is.

A tanszékre került Klár János professzor (1906 -1972), Parányi György (1923-2008), Apró Imréné és Szántóné dr. Gáti Márta . Későbbiekben az oktatók tudományos minősítést szerzett, kandidátusok, akadémiai doktorok lettek.1959-ben Susánszky János docens a Miskolci Egyetemen lett iskolateremtő, s megalapította az Ipargazdaságtani Tanszéket. Az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tapasztalatain kezdte el Borsodban a gazdasági mérnökképzést, majd 1964-ben létrehozta a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskolát.

A 60-as évek, prosperitás és diverzifikáció

Kindler József

Kocsis József

A gazdasági mérnökképzés 1956-os megindítása óta a gazdasági mérnökire a fiatal gyakorló mérnökök tömegei jelentkeztek. 

Papp Ottó

Köztük volt az a négy rendkívül tehetséges már a gyakorlatban is bizonyított, s a harmincas éveit járó fiatalember, akik a kitüntetéses eredménnyel végeztek, és ez alapján 1962-ben felvételt nyertek a tanszékre:

Kindler József (1929-2010)
Kocsis József (1931-2021)
Papp Ottó
Seregi Ferenc

Az erősítésnek azonban nincs vége!

Ladó László

Asbóth Tibor

1963-ban érkezik a tanszékre kandidátusként, 44 évesen dr. Ladó László okl. közgazda, jelentős vezetői gyakorlattal, továbbá Asbóth Tibor, Fügedi Tamás mindketten okl. közgazdák, és pályakezdőként Szabó Gyula okl. gépészmérnök és Kiss István okl. villamosmérnök.

Szabó Gábor

A következő években nyert felvételt okl. közgazdaként Cságoly Ferenc, okl. gépész és gazdasági mérnökként Deli László, és friss vegyészmérnöki diplomával, a MAFC labdarúgó csapatában is jelentős érdemeket szerzett Szabó Gábor.

Többen távoztak is, így 1965-ben hivatalos kiküldetésben (ENSZ szakértőjeként), majd 1971-ben véglegesen maga Fáth János tanszékvezető.

A tanszékvezető váltás zökkenőmentes. A feladatot a helyettes, Harsányi István professzorként vette át, aki 1960-ban kandidátusi tudományos minősítést szerzett.

1968-ban iskolateremtőnek távozik Máriás Antal egyetemi tanár is a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Később itt 1977-ben Ipari Üzemszervezési Tanszék vezetője lett. A mai Corvinuson lerakta a Vezetéstudományi Intézet alapjait.

1968. január 1-én az ország áttért az új gazdasági mechanizmusra.
A reform megvalósításban a tanszéknek jelentős szerepe volt. Ladó László vezetésével hatalmas munkát végzett Deli László és Kocsis József álló team. Tananyagokkal és előadásaikkal nagymértékben hozzájárultak a tanszék tekintélyének növeléséhez és országos ismertségéhez. A munkát nem győzték, további segítségre lett szükség.

A hatvanas évek végén jöttek a tanszékre Berény János okl. közgazda, Maczó Kálmán okl. gépész- és gazdasági mérnök adjunktusok. Továbbá fiatal tanársegédek felvételére is sor került, így okl. közgazda Berey András és Kéri Katalin, valamint Végh György okl. gépészmérnök, Szűts István, Erdősi Gyula okl. villamos mérnökök kerültek a tanszékre, valamennyi mérnök-oktató munkájuk mellett gazdasági mérnöki tanulmányokat folytattak. Mérnök végzettségű oktatók gazdasági mérnök diploma nélkül nem lehetett a tanszéknek tagja. Ennek hagyománya volt a tanszéken, aki nem tudta megszerezni a diplomáját és a doktorit annak nem volt jövője a tanszéken.

A szervező specialistaképzés megvalósítása

A tanszék életében a 70 évek hosszútávra meghatározóak voltak. Ladó László vezetésével a szervezés kutató - oktató műhelye jelentős eredményeket ért el.

Nahlik Gábor

A 70 évek elején kerül a tanszékre, Gyökér Irén, Kádár Katalin, Nahlik Gábor, Serfőző Mária, Farkas András, az évtized közepén Ferke János, Martinez Ferenc, Kasza Jenő, Bürchner Éva, Németh István, és Ráduly Zoltán, továbbá a munkatudományos megalapozást segítő vezetői gyakorlattal rendelkező Göndöcs Károly kandidátus docens.

Ezt az időszakot kitűnően, nagy alapossággal jellemzi Nahlik Gábor az Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában, Ladó László professzor úr 30 évre látott előre.

Részlet Ladó László önéletrajzából:

„1960-ban lehetőséget kapott, hogy meghívott előadói munkát vállalhasson a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karának az Ipari Üzemgazdaságtan tanszékén, ahol a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben könyvvitelt, gazdasági elemzést, valamint az adatfeldolgozó gépek és rendszerek tárgyakat tanította. 1963-ban meghívták a fenti tanszékre docensi beosztásba.”

„A BME-ben L.L. 1963-tól a graduális képzésben a hagyományos ipari üzemgazdaságtan, a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben, a korában már kialakított tárgyait adta elő. Rendszeresen oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet által szervezett tanfolyamokon.”

„1964-től kezdődően L.L. tudományos fórumokon szorgalmazta, hogy a műszaki felsőszintű képzésben a szervezési munka alapját is oktassák. 1968-ban ez szerény mértékben kezdett megvalósulni. Lényeges előrehaladás az 1971-1972-ben hozott, a vállalati munka és üzemszervezésről szóló felsőszintű határozatokkal következett be. A szervezési szakemberképzés rendszerének kialakításához szükséges rendeletek, képzési irányelvek tervezetének elkészítéséhez, majd a képzés megvalósulási folyamatának szemmel tartásához a Művelődésügyi Minisztérium külön, tárcaközi jellegű szervező szakemberképző bizottságot is létesített, illetve működtetett az 1980-as évekig. Vezetésével L.L.-t bízta meg. A különféle fórumok (minisztériumok, MTA, egyetemek) jóváhagyását megszerezve, 1973-ban (a fejlett ipari országok industrial engineering képzés több elemének figyelembevételével) megkezdődött a szervezési szakemberek képzése. A BME-n ez az új, Termelési Rendszer Szak létesítésével valósult meg, a 6. féléves diákok átirányításával. A szakmai képzés irányítója és a tananyag több tömbjének kidolgozója L.L. volt”

A nappali szervezőspecialista képzés közel 50 évfolyamot ért meg, amelyről “Az iskolateremtő Ladó László professzor” című könyv emlékezői és Maczó Kálmán egyetemi docens Dr. Ladó László Professzor Úrra emlékezve című írásában röviden beszámol. 

Ebben az időben több nagy jelentőségű könyv jelent meg:

1.Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969
2.Ladó László- Deli László- Kocsis József: A komplex iparvállalati tervezés módszertana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971
3.Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerkutatás. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973
4.A szervezés időszerű kérdései.
(Ladó László sorozatszerkesztő). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973
5.Englender Tibor – Harsányi István – Kovács Zoltán: Vezetői alkalmasság - vezetői készség Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975
6.Kindler József - Papp Ottó: Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977
7.Ladó László: Szervezéselmélet és módszertan. A vezetés szervezési funkciója.
Budapest, 1979, 1980 és 1986

1976-ban az első szervezőspecialista évfolyamból a tanszéken „bemaradt” Kövesi János, aki a BME KISZ vezetőségében, és később a BME pártvezetőségében, sőt a BME nemzetközi osztályának vezetőjeként erősítette a tanszéki törekvéseket. Szabó Gábor Csaba a BME szakszervezeti titkár helyettese volt. Így a tanszék társadalmi támogatottsága jóval átlagon felüli volt.
1977-ben egy éves üzemi gyakorlat után jött a tanszékre a termelési rendszerszakosok közül elsőként Bálint Sándor, aki több évtizedes, hallgatói, tanársegédi és adjunktusi munkakapcsolatról, Ladó professzor úrtól tanultakról megható módon emlékezik.

A mérnök menedzserképzésre való felkészülés

A 80-as éveknek a tanszék kedvező előjelekkel indult. A kutatómunkák eredményeként több könyv és publikáció jelent meg, ezek néhány:
8.Ladó László: Teljesítmények és ráfordítások. Tervezés, mérés, értékelés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981.
9.Erdősi Gyula: Innovatív csoportmunka és a szervezés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
10.Kocsis József: Folyamatszervezés a gépiparban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983.
11.Szűts István: Módszerek a vállalati hatékonyság összehasonlító elemzéséhez. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
12.Nahlik Gábor: Szociótechnikai gyártási rendszerek szervezése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
13.Bálint Sándor- Erdősi Gyula - Nahlik Gábor: Csoportos szellemi alkotó technikák. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.
14.Maczó Kálmán- Kasza Jenő: A gyártóeszköz-gazdálkodás tervezése és szervezése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.
15.Erdősi Gyula- Ladó László: Környezetünk és a vállalati informatika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985.

Többen elkészítették kandidátusi disszertációjukat.

1983-ban megvédte kandidátusi értekezést Szabó Gábor Csaba, Erdősi Gyula, Nahlik Gábor, később Moszkvában és Leningrádban Németh István és Kéri Katalin. Úgy tűnt folyamatos lesz a tanszéki vezetői utánpótlása, azért is, mert a „tanszéki fiatalok” docensi pályázataik elnyeréséhez rendelkeztek tudományos minősítésekkel. Pályázat útján először 1984-ben Szabó Gábor Csaba kapott docensi kinevezést. A többiek is pályáztak, de a pályázatokat elutasították.

1984 -ben Ladó László elérte a 65 éves kort és lemondott a tanszékvezetésről.

1984 Kindler megírta elhíresült nyílt beszédét, amelyben a tanszék elmélyülni látszó vezetési válságáról írt. 1985-ben 72 éves korában váratlanul elhunyt Harsányi István egyetemi tanár.

A 80-as évek közepétől változatlanul folytatódik a fiatalítás, a legtehetségesebb szervezőmérnökök tanársegédként kerültek a tanszékre, Zámori Zoltán, Kapitány András, Papp László, Koltai Tamás, Fekecs Béla, és Nemeslaki András.

Nemeslaki András 

1986-ban távozik a tanszékről Göndöcs Károly, Kindler József és Szántó Sándorné, mindhárman docensek. Göndöcs Károly, a Szent István Egyetemen, Kindler József, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen egyetemi tanár lett, Szántó Sándorné nyugdíjba vonult. Ezzel egy időben 1986-ban Németh István, Erdősi Gyula és Nahlik Gábor docensi kinevezést kaptak. Erdősi Gyula Ladó Lászlótól átvette a gépész csoport vezetését. Megoldódni látszott a tanszék vezetői válsága

.
A 15. sz. Tanszéki közlemény: Tanszéki kutatás-fejlesztési témák, módszerek és eredmények lezártak egy korszakot, amelynek eredményeit a kiadványban szereplő tanszéki oktatók érték el.

1986-ban Boross Zoltán professzort a BME gazdasági főigazgatója állása megtartása mellett félállásban megbízták a tanszék vezetésével is. 1987-ben megváltozik a tanszék neve, az új név: BME Vállalati Vezetés és Gazdaságtan Tanszék, amely elkerült a Gépészmérnöki karról a központi egységekhez. Egy korszak lezárult. 

1988-ban, 59 éves korában Boross Zoltán főállásban átvette a Tanszék vezetését. 

Emlékezet

A régiek Harsányi, a kicsit újabbak Ladó tanszéknek hívják még ma is, a mi tanszékünket. Vannak emlékkönyvek. Van emlék: nagyjaink.blogspot.com

A professzor munkatársai, az ő „nyája”, természetesen soha nem a főnök nevén nevezik a tanszéket, hanem egyszerűen csak a LadóTanszékről beszélnek.

Dr. Ladó László Professzor Úrra emlékezve

Professzor urat az 1960-as évek közepén, mint gazdasági mérnökhallgató ismertem meg. Hallgató társaimmal együtt gyorsan felfigyeltünk lenyűgöző tárgyi tudására, kulturált, elegáns előadásmódjára, finom, visszafogott humorára. Megkedveltük. 1969-ban kerültem a Tanszékre és ettől kezdve több évtizeden át Professzor Úr közvetlen munkatársa voltam. Ezekben az években a Tanszék gépészcsoportjának tagjaként (később vezetőjeként) számos, (vagy inkább számtalan) munkában, feladatban volt szerencsém Professzor Úrral együtt dolgozni (tananyagfejlesztések, gazdasági mérnökképzés, ipari munkák, Termelési tender szak… stb.) Emlékezetes évek voltak. A Termelési tender szak kiemelkedik az elvégzett feladatok sorából. A Tanszék életében is jelentős szerepet betöltő Szak, a Professzor Úr szakmai munkájának is jelentős állomása volt. Emlékszem rá, hogy az egyetemi kereteket messze meghaladó módon, hatalmas energiát és munkát fektetett az akkor kétségtelenül újszerű „Industrial Engineering” jellegű képzés elfogadtatására és megvalósítására. Sikerült, a képzés beindult. A BME gépészmérnöki karának keretei között 1976-1997-ig 22 évfolyam a Termelési rendszerszakon szerzett okleveles gépészmérnöki diplomát. Ma már jó szívvel megállapítható, hogy ez a 22 évfolyam a Tanszék és a Professzor Úr munkájának olyan eredménye volt, amely elismerést és minősített módon járult hozzá a Tanszék jó hírnevének gyarapításához. Az évfolyamok munkáját oktatóként is végig követhettem és külön szerencsémnek tartom, hogy az első évfolyamnak osztályfőnöke, a 22-ik évfolyamnak pedig (már a Professzor Úr nyugdíjba vonulása után) búcsúztató szakfelelőse lehettem.

Ladó Professzor Úrra emlékezve a Termelési rendszerszak érzelmileg olyan megkerülhetetlen történet, amit a közösen végzett munka tesz fájdalmasan szép emlékké.

Professzor Urat tiszteltem és szerettem! Tiszteltem, mint kitűnő szakembert, nagy tudású Professzort, szeretem, mint embert, munkatársat, főnököt. Sokat köszönhetek Neki, sokat tanultam Tőle. Emlékét a szívemben örökre megőrzöm.

Emlékezett: Dr. Maczó Kálmán

egyetemi docens

Időskori találkozások

1983-ban végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karának termelési rendszer szakán. Azon a szakon, amely akkor Magyarországon forradalmian újnak számított egy műszaki egyetemi karon. Lényege ugyanis az volt, hogy a konstrukciós és technológiai ismeretek mellett a termelőrendszerek működtetésének szervezési, gazdasági és humán vonatkozásaival is foglalkozott. A termelési rendszer szak az akkor a nyugat-európai és észak-amerikai egyetemeken már nagy népszerűségnek örvendő industrial engineering képzések hazai megfelelőjének tekinthető. A szak egyik hazai megteremtője és a Budapesti Műszaki Egyetemen annak sikeres megvalósítója Ladó László professzor volt.

            Az egyetem elvégzésekor Professzor Úr felajánlotta, hogy maradjak bent az általa vezetett Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken az akkor induló aspiránsképzés (TMB ösztöndíj) keretében. Ladó László professzorral az országban elsők között kezdtünk el foglalkozni egy napjainkban rendkívül fontos területtel, a termelő vállalatok sikeres működésének kiemelten fontos tényezőjével, a logisztikával. Professzor Úr témavezetésével sikeresen védtem meg 1989-ben „Az ipari anyagáramlás vizsgálata a logisztikai koncepció alapján” című műszaki kandidátusi értekezésemet. Az értekezés tartalma jól tükrözte a tanszéken általa megalapított industrial engineering típusú gondolkodást, a műszaki, gazdasági és szervezési vonatkozások együttes vizsgálatának szükségességét.

A tudományos munka mellett részt vettem az industrial engineering típusú képzés tartalmának fejlesztésében is. Kollégáim egy részével felosztottuk egymás között a több mint 2000 oldalas industrial engineering kézikönyv (Salvendy, G. (Ed.), Handbook of Industrial Engineering, John Wiley & Sons, Inc, 1992) egyes fejezeteit és abból készítettük azokat az új tananyagokat, amelyek ma már a hazai menedzsmentképzéseknek is nélkülözhetetlen alapjai közé tartoznak.

Az elmúlt években több neves európai és észak-amerikai egyetemet meglátogattam. Éveket dolgoztam külföldön a menedzsment és industrial engineering területen élvonalba tartozó egyetemeken. Azon alapoknak köszönhetően, amelyeket a termelési rendszer szakon egyetemistaként, majd az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken aspiránsként majd oktatóként szereztem mindenütt egyenrangú szakmai partnerként fogadtak. Külföldön is legsikeresebbnek számító munkáim ahhoz, a mai elnevezéssel menedzseri számvitel (managerial accounting) területhez tartoznak, amelynek hazai elterjesztése szintén Ladó László professzor nevéhez kötődik. Generációk tanulták meg könyvéből (Ladó L., Teljesítmények és ráfordítások: Tervezés, mérés, értékelés, KJK, Budapest, 1981) az Ár-Költség-Fedezet- Nyereség (ÁKFN) számítás (break-even analysis), standard költségelemzés (cost-variance analysis), termék költségelemzés (activity based costing) alapjait.

Ma is azon a pályán haladok, amelyen 1983-ban - éppen 25 éve - Professzor Úr elindított. Egyetemi tanárként dolgozom a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Menedzsment és Vállalatgazdaságtan tanszékén. Ez a tanszék azóta ugyan nevét többször megváltoztatta, szervezeti átalakulásokon ment keresztül, az industrial engineering helyett inkább a menedzsment típusú képzések irányába fejlődött, mindezek ellenére generációk számára ma is egyszerűen csak Ladó tanszék néven ismert.

Nyugdíjba vonulása után Ladó professzor eltávolodott a tanszéktől. Közvetlen munkatársai közül néhányan időnként összeültünk vele egy esti beszélgetésre, vacsorára. Az ürügy gyakran az Ő születésnapja volt. Sajnos ezt néha elfelejtettük és csak azt vettük észre, hogy már megint milyen régen nem találkoztunk az „Öreggel”. Ezen időskori beszélgetéseken éreztem meg a legjobban azt, ami egy professzort igazán naggyá tesz. Ekkor már többségünknek nem volt szüksége szakmai segítségre. Nem azért találkoztunk vele, hogy kérjünk valamit, hogy tanácsot kapjunk, vagy ötletet valamilyen probléma megoldásához. Hanem azért, mert szükségünk volt a mai embertelen, arctalan és rohanó világban arra, hogy szellemét, bölcsességét és nyugalmát szívhassuk magunkba. Ezek a beszélgetések minden formális szakmai elismerésnél értékesebbek lehettek számára, és életre szóló meghatározó élmény számunkra, akik részesei lehettünk.

Budapest, 2008. október 16.

                                                                                 Koltai Tamás, egyetemi tanár

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

     Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék

Ladó László a szellemi alkotómunka szervezésének apostola

Ladó László (1919-2007) élete példája Nagyember volt!

 A példás életút stációi

http://www.flickr.com/photos/96837946@N07/collections/72157635373422815/

A Ladóiskola sztori:

1. Erdély, Sopron és a szülei
2. Gyermek- és ifjú kora
3. A hadsereg, tüzértiszt hadnagy
4. A nagy bevetés, a doni katasztrófa
5. Hivatásváltás, a közgazdaságtudomány
6. A gyakorlat ügyvitelszervezőként és az EDLA
7. Első előadások a Műegyetem adjunktusként
8. Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék és a Vállalati tervezés
9. Csapatépítő, a Szervezéstudomány
10. 50 évesen nagydoktor, a közlekedéstudományok doktora
11. A gazdasági mérnökképzés
12. A vezetőképzés, a csoportos szellemi alkotómunka szervezésének apostola
13. Kutatómunka, oktatásfejlesztés, több tárgy létrehozója
14. A szervezőspecialista képzés országos megvalósítása
15. A Tanszékvezető
16. A könyvek, a Nagykönyv, a könyvsorozat
17. Az informatika és a Kontrolling
18. A búcsú az Egyetemtől

http://www.flickr.com/photos/96837946@N07/sets/72157635412121206/

1. A családja, Verebélyi Éva és három lánya
2. A nyugdíjas évek könyvszakértőként
3. Ünnep az MTA-n

Ladó László édesanyja középiskolai (német, francia nyelveket tanító tanárnő), édesapja IV. Károly, a király testőre, katonatiszt volt. Így ttermészetes volt, hogy Ladó László katonai pályára menjen. Előbb katonaiskolába járt, majd ennek egyenes folytatásaként Ludovika Akadémián végzett tüzér hadnagyként.

A Ludovika rendeltetése az volt, hogy a hadköteles kort még el nem ért (14-17 éves) önkéntesen jelentkező ifjakat tényleges állományú tisztekké képezze ki, illetve a ténylegesen szolgáló honvédtiszteknek teremtett lehetőséget a hadtudományok terén felsőfokú tanulmányok végzésére. E kétféle rendeltetésnek megfelelően a Ludovikában kétféle oktatás zajlott: a tisztképzés és a felsőfokú képzés. Az akadémiai címet és annak megfelelő szintű oktatást 1897-ben vezették be báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején. A Ludovikán folytatott oktatást ekkor egyenrangúsították a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia által nyújtott képzéssel. A Bécsújhelyi Akadémia és a honvéd Ludovika Akadémia egyenértékűségét úgy is biztosították, hogy onnan néhány honvéd tisztet, de főleg a Ludovikából számos közös-tisztet avattak fel. Az utolsó év elején jelentkező ludovikásokat némely tantárgyban és a szolgálati, valamint gyakorlati szabályzatokban az év folyamán németül vizsgáztatták, és így közös-tisztekké képezték ki. Ez különösen a huszárságnál volt fontos, mert az ott szolgáló magyar nemzetiségű huszárokhoz ily módon 2-3 évenként, minden közös-huszár ezredbe, friss honvéd nevelkedésű fiatal tiszt kerülhetett.

A tisztképző oktatásnak 4 évfolyama volt. Évente 90 növendéket vettek fel, ezek közül 34-et magánalapítványok kamataiból láttak el; 10-et az állam költségén képeztek ki; 23 növendéket egész fizetéses (600 Ft.), 23-at pedig félfizetéses (300 Ft.) helyre vettek fel. Azokat a kadétokat, akik a tanulmányaikat kielégítő eredménnyel végezték el, a magyar királyi honvédséghez hadapródokként sorozták be, a kitűnő eredménnyel végzett növendékek hadnagyi rangot kaptak.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lad%C3%B3_L%C3%A1szl%C3%B3

Ladó László Sopron, 1919. szeptember 6. született,  és Budapesten, 2007. október 25. hunyt el.

Iskolái: 

• Ludovika Katonai akadémia (1941)
• József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Kar – okleveles közgazda (1948)
• Okleveles könyvvizsgáló (1951)

Tudományos fokozatai:

• közgazdaságtudományok egyetemi doktora (1948)
• közgazdaságtudományok kandidátusa (1957)
• közlekedéstudományok akadémiai doktora (1969)

Munkahelyei:

• 1941-1945: Honvédség (hadnagy, főhadnagy)
• 1946-1949: Villamos és Közlekedési Vállalatok Rt. (tisztviselő)
• 1949-1952: Irodaszervező Gazdasági iroda (szervező)
• 1952-1959: Pénzügyminisztérium Számviteli Osztály (főelőadó)
• 1959-1963: Pénzügyminisztérium Szervezési Intézet
• 1963-1989: Budapesti Műszaki Egyetem (1963-64 adjunktus, 1964-71 docens, 1971-89 egyetemi tanár, 1978-84 tanszékvezető)
• 1990-2007: nyugalmazott egyetemi tanár, okleveles könyvvizsgáló

Kandó Kálmán hitvallása a munkáról:
 

"A legfontosabb az életünkben, hogy a munkát önmagáért szeressük. Mert a munka adja életünk igazi értelmét és tölti ki azt tartalommal. Életünk csak akkor lehet boldog s kiegyensúlyozott, ha annak munkás létét nem a muszáj és a robot érzése uralja, hanem a munkát szeretve, örömmel dolgozzuk. Aki pedig a munkát szereti, az szívvel-lélekkel dolgozik, munkájába beleadja minden tudását, tapasztalatát és minden igyekezetével azon van, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa. Ennek következtében az csak jól fog dolgozni és a munka sohasem lesz robot számára." 

Ladó László apósa Verebély László egyetemi tanár egyben Kandó Kálmán munkatársa is volt. Nem csoda, ha Ladó professzor hitvallása is megegyezett híres elődjével.Néhány fontos évszám Ladó László életében:

 

Ütegparancsnokként helytáll a Háborúban

1942. Az alig 23 éves fiatal, ütegparancsnok és bajtársai a doni katasztrófából azért menekültek meg, mert tisztjeit felkészítette, és katonáit egybe tartotta. Ladó László kiadta a parancsot: 

„Nem menj soha egyedül, nemcsak azért, hogy segítsenek, hanem, hogy Te is segíthess másoknak!”

Mi fiatalabb munkatársai nemcsak szervezést, hanem emberséget és történelmet is Tőle tanultunk. A háború után leszerel. Új pályára indul, új területeket meghódítani. Elvégzi a Közgazdaságtudományi Egyetemet. Később a Pénzügy Minisztérium munkatársa lesz, széleskörű tapasztalatokat szerez a hazai ipar helyzetéről.

Az iparban széleskörű szervezési gyakorlatot szerez

Az 50-es években elsők között foglalkozik az anyagmozgatás rendkívül nehéz helyzetével. Nemcsak a gyakorlati megoldásokat keresi, hanem azok tudományos igényű szempont rendszerét kutatja, kidolgozza a fejlesztés irányelveit. E témakörben készíti el a „Belső szállítás fejlődésének jelentősége és szervezésének irányelvei.” cimmel kandidátusi értekezését. (1957).

Ügyvitelszervezési munkái és az EDLA találmánya

Ügyvitel szervezési munkái kapcsán a kor hazai színvonalán megismerkedik, később tanulmányozza az adatfeldolgozás gépesítésének lehetőségeit. Rövid időn belül ez a munka találmánnyal lesz eredményes. 1959-ben Dr Edelényi László és Dr Ladó László találmánya mérföldkő volt a magyar informatika történetében (erről Kovács Győző számol be a magyarországi informatikai múzeum létrehozásánál). A Telefongyárban a mérnökök és matematikusok közreműködésével, egy vegyes építésű, elektroncsöves és jelfogós ügyviteli gépet, az EDLA I –t konstruálnak.

Első előadásai a Műegyetemen

A 60 -as évek közepéig, főként az adatfeldolgozó gépek és az információrendszerek iparvállalati alkalmazás problematikájával foglalkozik. Elsők között mutat rá arra, hogy a vállalatvezetői munkában a számítógépek gyakorlati alkalmazása, főként a tervezésben és szervezésben csakis rendszerszemléletben, és komplex megközelítésben lehet eredményes. Megfogalmazza, és előadásai során „népszerűsíti”, hogy a szervezési munka sikeressége a vegyes összetételű, alkotói team munkában lehetséges.

A Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) egyik megalapítója

Később az iparban szerzett tapasztalatainak felhasználásával részt vesz, az új gazdasági mechanizmus alkotó műhely munkáiban, a reform előkészítésében.

1968. január 1. az ország életében mérföldkő, az Új gazdasági mechanizmus, azaz a gazdaság irányításának és tervezésének átfogó reformja. A reform három területen hozott lényeges változást: csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházások terén; liberalizálódtak az árak, vagyis a hatóságilag rögzített árak mellett egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak; a központilag meghatározott bér­rendszer helyét egy flexibilisebb, bizonyos korlátok között a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel. Ez nevezhetjük magyar csoda a szocializmus tengerében, kibontakoztatja Ladó Professzor sokoldalú tehetségét, végtelen munkabírását, és ennek eredményeként országosan ismert, tudós szakemberré teszi.

Két évtizeden át, kutatja, fejleszti és oktatja azokat a modelleket és módszereket, amelyekkel segítheti az ország megújulását. Több témában jár az élen:

• ·         A komplex iparvállalati tervezés,
• ·         A vezetés szervezési funkciója,
• ·         A költség- és nyereségfedezeti eljárások,
• ·         Számítógépes vezetői információ-rendszerek.

Ebben az országos léptékű, ma mondanánk innovációban, van ideje befejezni több éves kutató munkáját, s elkészíti akadémiai doktori értekezését, „A folyamatok mozgatási elemei gépesítésének műszaki-gazdasági kihatásai” címmel (1969).

Vezetőképzés

Másfél évtizeden át, 1964 és 1979 között állandó előadója volt a legismertebb vezető-továbbképző iskoláknak (Borsodi Iskola, Kohó és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, stb.).

Az 1970-es évek elején-közepén az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez kapcsolódóan Szabó Lászlóval, Susánszky Jánossal hármasban vezetőképző előadásaikkal járták végig az országot. A „Három Tenor” hirdette az új idők új dalait. A KGM vezetése vezérigazgatókat iskolázott be vezetőket továbbképző tanfolyamokra. Előadásokat, és kerekasztal megbeszéléseket tartottak. Majd ezek anyagát felhasználóan esettanulmányok keretében dolgozták fel a „képzeletbeli cégek” vezetési-, tervezési problémáit. A tanfolyamok befejezésképpen a megalakított kis cégek egymással versenyezve számoltak be eredményességükről. A rendkívül érdekes és izgalmas, a valóságos helyzeteket tükröző vitákban dolgozták fel a tananyagot. Olyan sikeresek voltak ezek a vezérigazgatói részvétellel megtartott tanfolyamok, konferenciák, hogy az itt megkezdett munka az adott vállalatokhoz kihelyezett tanfolyamokon folytatódott. Ezen már a beosztott igazgatók, főosztályvezetők sajátították el az új szemléletű problémakeresést, és dolgoztak ki javaslatot saját gondjaik megoldására. 

Szükség esetén, nem ritkán, a vállalatvezetés adott feladat végrehajtására Ladó Professzor vezetése mellett tanszéki teameket bízott meg. Ilyen munkák folytak, az alábbi nagyvállalatoknál:

BHG Csőszerelőipari Vállalat

Ganz Mávag

Hajdúsági Ipar Művek

Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat

HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat

LEHEL Hűtőgépgyár

Magyar Államvasutak

Magyar Alumíniumipari Tröszt

Magyar Kábel Művek

Magyar Posta

Mezőgép Tröszt

ORION Rádió és Villamossági Vállalat

Taurusz Gumiipari Vállalat

Telefongyár TECHNOIMPEX

TUNGSZRAM

Zománcipari Művek

Tananyagfejlesztés, új tárgyak kialakítása a műszaki felsőoktatásban

Az új gazdasági mechanizmus eredményességének egyik feltételeként az oktatásban is változtatásokra volt szükség. Ladó László vezeti azt az egyetemközi bizottságot, amely a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozó műszaki egyetemeken a szervezési és gazdasági tárgyak reformjait szolgálja. Kidolgozza, és bevezetésre javasolja, mind a graduális, mind a postgraduális oktatásban:

a „Vállalati Rendszer és gazdaságtan”

a „Vállalati vezetés és szervezés”

az „Alkalmazott gazdasági informatika”

című tárgyak bevezetését.

A Szervezési specialista képzés létrehozása országos megvalósításban
(a Termelési Rendszerszak) 

1974-ben Ladó László irányításával létrejött a Műegyetemen, a Gépészmérnöki Karon a Termelési rendszer szak, amely a világ számos országában jelentős szerepet betöltő Industrial Engineering szakokhoz hasonló. Ennek során újszerű képzési együttműködés alakult ki a Karon belül a géptervezést, a technológiát, valamint a szervezést, gazdasági ismereteket és alkalmazott informatikát oktató tanszékek között. Részben a Termelési rendszer szak integráló kisugárzása révén a tudományos munka területén is gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a Gépészmérnöki Kar több tanszéke között.

 A képzés meghatározó tananyaga, Ladó Professzor és munkatársainak tudományos tevékenysége, publikációi. Ezek közül is a legjelentősebb a „Szervezéselmélet és –módszertan. A vezetés szervezési funkciója” , amely több, átdolgozott folyamatosan fejlesztett kiadást is megért. A könyv a szervezéstudomány történeti feldolgozásával és a szervezés lényegével, a szerző által kidolgozott szervezési modellekkel és azok alkalmazása során igénybevehető résztechnikákkal foglalkozik, feldolgozva a tudományterületen publikált fontosabb kutatási eredményeket. Ezt a művét több nyelvre lefordítottak. A Termelési rendszer szakon a Műegyetemen 22 év alatt, megközelítőleg, több mint 500 hallgató végzett.

Gazdasági mérnökképzés

Ladó Professzor a Műegyetem Gépészmérnök Karán folyó, második diplomát adó gazdasági mérnökképzés meghatározó oktatója, kezdetben az „Adatfeldolgozó gépek és rendszerek” című tárgyat, később a gazdasági mérnök képzés reformját követően több tárgyat tanít az általa kezdeményezett és létrehozottak tárgyak közül. Az Egyetemen itt lesz először széles körben, a tananyag középpontjában a rendszerszemléleten alapuló gazdaságossági számítás, a komplex vállalati tervezés, és, amit minden mérnöknek tudni kell, a költség és nyereségfedezeti számítás, ÁKFN (Árbevétel, Költség, Fedezet és Nyereség) számítás. A gazdasági mérnök posztgraduális képzésben több generáció ismerte meg Ladó László oktatói munkáját.

A könyvsorozat

Javasolta, majd szerkesztette a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelenő „Szervezettség és hatékonyság” című könyvsorozatot. Tucatnál is több mű jelent meg, így például:”A célszerű vállalati szervezet”,”Innovatív csoportmunka és a szervezés”, „Módszerek a vállalati hatékonyság összehasonlító elemzéséhez”, „Csoportos szellemi alkotó technikák”, stb.

Tagságok

Több Intézmény Tudományos tanácsának tagja, számos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, így a Vezetéstudomány, Ipargazdaság, Információ- Elektronika, Vállaltvezetés-vállalatszervezés stb. Tudományos bizottság, szervezet alapító tagja, később társelnöke, például: a MTA vezetési és szervezési bizottságnak, a SzVT, a Szervezési és Vezetési Társaságnak stb.

Legfontosabb művei

Ladó László szerint:

„Felsorolt publikációk együttes száma közelít a 300-hoz. Közülük néhány kiemelhető:

 Könyvek:

Szervezés elmélet és -módszertan - A vezetés szervezési funkciója –Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, 1979., 1980., és 1986. Nívódíjjal kitüntetett. Az első olyan hazai mű, amely értékelte a történelem folyamán kialakult szervezési irányzatokat, s felveti egy olyan új irányzat „képletét”, amelynek sajátosságai:

•         a régi eredmények kodifikálása,
•         emberközpontúság,
•         az ún. nyilt rendszerek szemlélete,
•         a vállalaton belüli rendszerösszefüggések érvényesítése,
•         a korszerű szemléletű informatika szemlélete és gyakorlata,
•         az innovatív (és egyben rugalmas) magatartás.

    Az utolsóként említett jellemző feltételezi az előtte felsoroltak érvényesülését, így az új irányzatot „innovatív szervezetek irányzatának” is nevezhetnénk.”

A fiatalok publikálási lehetőséget teremtett. Több mint 10 könyv jelent meg.

A legfontosabb művei:

• A gazdaságos belső szállítás. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1957)
• Szervezéselmélet és - módszertan, A vezetés szervezési funkciója. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 1980 és 1986)
• Elektronikus gépek alkalmazása az ügyvitelben. (PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézetének kiadványa. Budapest, 1962 és 1963)
• Adatfeldolgozó gépek és rendszerek. (Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965)
• A komplex iparvállalati tervezés módszertana. (Társszerzőkkel: Deli László, Kocsis József,  Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971)
• Az ipari folyamatok mozgatási elemei. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971)
• A vezetés, valamint a szellemi alkotómunka és az információrendszer kapcsolata. Vezetési ismertek III. k. (Szerk.: Susánszky J.; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971)
• A szervezés időszerű kérdései.((sorozatszerkesztőként; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973)
• A szervezésoktatás tartalmi fejlesztése. (Felsőoktatási Szemle, 24.1.197-5.)
• Szervezéselmélet és módszertan. A vezetés szervezési funkciója. (Budapest, 1979, 1980 és 1986)
• Teljesítmények és ráfordítások (tervezés, mérés, értékelés). (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981)
• Az alkotásra való felkészítésről. (Magyar Tudomány, 1982. 8–9. sz.)
• Focuses of research are changing in organization theory (A szervezéstudományi kutatások súlypontjainak változása). (Periodica Polytechnika, Mechanical Engineering, 27. k. 1983, 1–2 sz.)
• Informatika Versus hatékonyság? (Közgazdasági Szemle, XXX. k.1983. 10. sz. (társszerzővel)
• Környezetünk és a vállalati informatika. (Társszerző: Erdősi Gyula, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985)