2023-ban 70 éves lenne
az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék!
Oktatási intézményekben az oktatási egységeket Tanszéknek hívják. Vannak, un. egy tárgyas szervezeti egységek, amelyek a tárgyról kapják a nevüket, ilyenek: Fizika Tanszék, Matematika Tanszék, Magyar Tanszék stb. Vannak több tárgyas tanszékek, ilyen esetben a tudományos diszciplínáról kapják a tanszékek a nevüket.
Simonyiról nevezik a tanszékét. Vagy itt van Pungor Ernő akadémikus, iskolateremtő. A közbeszédben, tanszék gyakran a tanszéken oktató kiváló professzor nevéről kapja a nevét. Az is előfordul, hogy nem is Ő a kinevezett tanszékvezető. Előfordul, hogy az igazinál, a formálisnál keresik a nem igazit, az informálist. A kereső, a keresett, sőt akinél keresik annál sem előnyős ez a szituáció, valamit elárul a tanszékről is. A szereplők a helyzetet különféle módon dolgozzák fel.
 |
| Ladó László |
A Tanszék munkássága, és fejlődésének jellegzetes szakai, oktatói az alábbiak:
•A tanszék megalapítása 1953-ban
•A 60-as évek, prosperitás és diverzifikáció
•A szervező specialistaképzés megvalósítása
•A mérnök menedzserképzésre való felkészülés
A tanszék megalapítása
1949-ben
évben létrejött a Budapesti Műszaki Egyetemen a Gépészmérnöki karból
kivált Villamosmérnöki kar. Újra osztották a „kártyákat”. Ebben az
évben Harsányi István docens megalapította az Üzemi Tervgazdasági
Tanszéket a Stoczek utcai épületben.
Páljános Gyula,
Régeni Lászlóné dr. Kancsár Gizella,
Tóth Godó István,
Szendrovits Zoltán,
Jancsók Ferenc,
A tanszékre került Klár János professzor (1906 -1972), Parányi György (1923-2008), Apró Imréné és Szántóné dr. Gáti Márta . Későbbiekben az oktatók tudományos minősítést szerzett, kandidátusok, akadémiai doktorok lettek.1959-ben Susánszky János docens a Miskolci Egyetemen lett iskolateremtő, s megalapította az Ipargazdaságtani Tanszéket. Az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tapasztalatain kezdte el Borsodban a gazdasági mérnökképzést, majd 1964-ben létrehozta a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskolát.
Köztük volt az a négy rendkívül tehetséges már a gyakorlatban is bizonyított, s a harmincas éveit járó fiatalember, akik a kitüntetéses eredménnyel végeztek, és ez alapján 1962-ben felvételt nyertek a tanszékre:
Kindler József (1929-2010)
Kocsis József (1931-2021)
Papp Ottó
Seregi Ferenc
1968-ban iskolateremtőnek távozik Máriás Antal egyetemi tanár is a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Később itt 1977-ben Ipari Üzemszervezési Tanszék vezetője lett. A mai Corvinuson lerakta a Vezetéstudományi Intézet alapjait.
1968. január 1-én az ország áttért az új gazdasági mechanizmusra.
A reform megvalósításban a tanszéknek jelentős szerepe volt. Ladó László vezetésével hatalmas munkát végzett Deli László és Kocsis József álló team. Tananyagokkal és előadásaikkal nagymértékben hozzájárultak a tanszék tekintélyének növeléséhez és országos ismertségéhez. A munkát nem győzték, további segítségre lett szükség.
A hatvanas évek végén jöttek a tanszékre Berény János okl. közgazda, Maczó Kálmán okl. gépész- és gazdasági mérnök adjunktusok. Továbbá fiatal tanársegédek felvételére is sor került, így okl. közgazda Berey András és Kéri Katalin, valamint Végh György okl. gépészmérnök, Szűts István, Erdősi Gyula okl. villamos mérnökök kerültek a tanszékre, valamennyi mérnök-oktató munkájuk mellett gazdasági mérnöki tanulmányokat folytattak. Mérnök végzettségű oktatók gazdasági mérnök diploma nélkül nem lehetett a tanszéknek tagja. Ennek hagyománya volt a tanszéken, aki nem tudta megszerezni a diplomáját és a doktorit annak nem volt jövője a tanszéken.
A tanszék életében a 70 évek hosszútávra meghatározóak voltak. Ladó László vezetésével a szervezés kutató - oktató műhelye jelentős eredményeket ért el.
A 70 évek elején kerül a
tanszékre, Gyökér Irén, Kádár Katalin, Nahlik Gábor, Serfőző Mária,
Farkas András, az évtized közepén Ferke János, Martinez Ferenc, Kasza
Jenő, Bürchner Éva, Németh István, és Ráduly Zoltán, továbbá a
munkatudományos megalapozást segítő vezetői gyakorlattal rendelkező
Göndöcs Károly kandidátus docens.
„1960-ban lehetőséget kapott, hogy meghívott előadói munkát vállalhasson
a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karának az Ipari
Üzemgazdaságtan tanszékén, ahol a posztgraduális gazdasági
mérnökképzésben könyvvitelt, gazdasági elemzést, valamint az
adatfeldolgozó gépek és rendszerek tárgyakat tanította. 1963-ban
meghívták a fenti tanszékre docensi beosztásba.”
„A BME-ben L.L. 1963-tól a graduális képzésben a hagyományos ipari üzemgazdaságtan, a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben, a korában már kialakított tárgyait adta elő. Rendszeresen oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet által szervezett tanfolyamokon.”
„1964-től kezdődően L.L. tudományos fórumokon szorgalmazta, hogy a műszaki felsőszintű képzésben a szervezési munka alapját is oktassák. 1968-ban ez szerény mértékben kezdett megvalósulni. Lényeges előrehaladás az 1971-1972-ben hozott, a vállalati munka és üzemszervezésről szóló felsőszintű határozatokkal következett be. A szervezési szakemberképzés rendszerének kialakításához szükséges rendeletek, képzési irányelvek tervezetének elkészítéséhez, majd a képzés megvalósulási folyamatának szemmel tartásához a Művelődésügyi Minisztérium külön, tárcaközi jellegű szervező szakemberképző bizottságot is létesített, illetve működtetett az 1980-as évekig. Vezetésével L.L.-t bízta meg. A különféle fórumok (minisztériumok, MTA, egyetemek) jóváhagyását megszerezve, 1973-ban (a fejlett ipari országok industrial engineering képzés több elemének figyelembevételével) megkezdődött a szervezési szakemberek képzése. A BME-n ez az új, Termelési Rendszer Szak létesítésével valósult meg, a 6. féléves diákok átirányításával. A szakmai képzés irányítója és a tananyag több tömbjének kidolgozója L.L. volt”
A nappali szervezőspecialista képzés közel 50 évfolyamot ért meg, amelyről “Az iskolateremtő Ladó László professzor” című könyv emlékezői és Maczó Kálmán egyetemi docens Dr. Ladó
László Professzor Úrra emlékezve című írásában röviden beszámol.
1.Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969
2.Ladó László- Deli László- Kocsis József: A komplex iparvállalati tervezés módszertana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971
3.Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerkutatás. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973
4.A szervezés időszerű kérdései.
(Ladó László sorozatszerkesztő). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973
5.Englender Tibor – Harsányi István – Kovács Zoltán: Vezetői alkalmasság - vezetői készség Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975
6.Kindler József - Papp Ottó: Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977
7.Ladó László: Szervezéselmélet és módszertan. A vezetés szervezési funkciója.
Budapest, 1979, 1980 és 1986
1976-ban
az első szervezőspecialista évfolyamból a tanszéken „bemaradt” Kövesi
János, aki a BME KISZ vezetőségében, és később a BME pártvezetőségében,
sőt a BME nemzetközi osztályának vezetőjeként erősítette a tanszéki
törekvéseket. Szabó Gábor Csaba a BME szakszervezeti titkár helyettese
volt. Így a tanszék társadalmi támogatottsága jóval átlagon felüli volt.
1977-ben egy éves üzemi gyakorlat után jött a tanszékre a termelési rendszerszakosok közül elsőként Bálint Sándor, aki több évtizedes, hallgatói, tanársegédi és adjunktusi munkakapcsolatról, Ladó professzor úrtól tanultakról megható módon emlékezik.
A 80-as éveknek a tanszék kedvező előjelekkel indult. A kutatómunkák eredményeként több könyv és publikáció jelent meg, ezek néhány:
8.Ladó László: Teljesítmények és ráfordítások. Tervezés, mérés, értékelés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981.
9.Erdősi Gyula: Innovatív csoportmunka és a szervezés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
10.Kocsis József: Folyamatszervezés a gépiparban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983.
11.Szűts István: Módszerek a vállalati hatékonyság összehasonlító elemzéséhez. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
12.Nahlik Gábor: Szociótechnikai gyártási rendszerek szervezése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
13.Bálint Sándor- Erdősi Gyula - Nahlik Gábor: Csoportos szellemi alkotó technikák. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.
14.Maczó Kálmán- Kasza Jenő: A gyártóeszköz-gazdálkodás tervezése és szervezése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.
15.Erdősi Gyula- Ladó László: Környezetünk és a vállalati informatika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Többen elkészítették kandidátusi disszertációjukat.
1983-ban megvédte kandidátusi értekezést Szabó Gábor Csaba, Erdősi Gyula, Nahlik Gábor, később Moszkvában és Leningrádban Németh István és Kéri Katalin. Úgy tűnt folyamatos lesz a tanszéki vezetői utánpótlása, azért is, mert a „tanszéki fiatalok” docensi pályázataik elnyeréséhez rendelkeztek tudományos minősítésekkel. Pályázat útján először 1984-ben Szabó Gábor Csaba kapott docensi kinevezést. A többiek is pályáztak, de a pályázatokat elutasították.
1984 -ben Ladó László elérte a 65 éves kort és lemondott a tanszékvezetésről.
1984 Kindler megírta elhíresült nyílt beszédét, amelyben a tanszék elmélyülni látszó vezetési válságáról írt. 1985-ben 72 éves korában váratlanul elhunyt Harsányi István egyetemi tanár.
A 80-as évek közepétől változatlanul folytatódik a fiatalítás, a legtehetségesebb szervezőmérnökök tanársegédként kerültek a tanszékre, Zámori Zoltán, Kapitány András, Papp László, Koltai Tamás, Fekecs Béla, és Nemeslaki András.
.
A 15. sz. Tanszéki közlemény: Tanszéki kutatás-fejlesztési témák, módszerek és eredmények lezártak egy korszakot, amelynek eredményeit a kiadványban szereplő tanszéki oktatók érték el.
1986-ban Boross Zoltán professzort a BME gazdasági főigazgatója állása megtartása mellett félállásban megbízták a tanszék vezetésével is. 1987-ben megváltozik a tanszék neve, az új név: BME Vállalati Vezetés és Gazdaságtan Tanszék, amely elkerült a Gépészmérnöki karról a központi egységekhez. Egy korszak lezárult.
A professzor munkatársai, az ő „nyája”, természetesen soha nem a főnök nevén nevezik a tanszéket, hanem egyszerűen csak a LadóTanszékről beszélnek.
•A 60-as évek, prosperitás és diverzifikáció
•A szervező specialistaképzés megvalósítása
•A mérnök menedzserképzésre való felkészülés
A tanszék megalapítása
 |
| Harsányi István |
 |
| Susánszky János |
Harsányi tanszékére
1951-ben Boross Zoltán (1929-2009) tanársegédnek érkezett. Egy évre rá, 1952-ben
adjunktusként csatlakozott a csapathoz a már vezetői gyakorlattal
rendelkező Susánszky János (1923 -1999).
Harsányi István meghívására 1951-ben M. A. Dinyina
szovjet professzornő Ipargazdaság Tanszéket alapított, ahová Máriás Antalt és
Mandel Miklóst pályakezdő fiatal embereket vett fel.
Fáth János a tanszékalapító
.jpg) |
| Fáth János |
A BME Gépészmérnöki Kar dékánja felkérte az akkor 31 éves Fáth Jánost, hogy vegye át Harsányi Istvántól az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket, amit Ő első lépésben 1953-ban megszüntetett, majd létrehozta az
Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéket.
Új emberek csatlakoztak a tanszékhez:
Páljános Gyula,
Régeni Lászlóné dr. Kancsár Gizella,
Tóth Godó István,
Szendrovits Zoltán,
Jancsók Ferenc,
A
tanszék előkészítette és az országban elsőként s 1956-ban beindította, a
mai MBA képzés elődjét a másoddiplomás posztgraduális gazdasági
mérnökképzést.
A forradalom végén az országból is távozott Páljános Gyula és Szendrovits Zoltán (1919-1999). Majd távozott Boross Zoltán és Mandel Miklós is.
A tanszékre került Klár János professzor (1906 -1972), Parányi György (1923-2008), Apró Imréné és Szántóné dr. Gáti Márta . Későbbiekben az oktatók tudományos minősítést szerzett, kandidátusok, akadémiai doktorok lettek.1959-ben Susánszky János docens a Miskolci Egyetemen lett iskolateremtő, s megalapította az Ipargazdaságtani Tanszéket. Az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tapasztalatain kezdte el Borsodban a gazdasági mérnökképzést, majd 1964-ben létrehozta a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskolát.
A 60-as évek, prosperitás és diverzifikáció
 |
| Kindler József |
 |
| Kocsis József |
A
gazdasági mérnökképzés 1956-os megindítása óta a gazdasági mérnökire a
fiatal gyakorló mérnökök tömegei jelentkeztek.
 |
| Papp Ottó |
Köztük volt az a négy rendkívül tehetséges már a gyakorlatban is bizonyított, s a harmincas éveit járó fiatalember, akik a kitüntetéses eredménnyel végeztek, és ez alapján 1962-ben felvételt nyertek a tanszékre:
Kindler József (1929-2010)
Kocsis József (1931-2021)
Papp Ottó
Seregi Ferenc
Az erősítésnek azonban nincs vége!
 |
| Ladó László |
 |
| Asbóth Tibor |
1963-ban érkezik a tanszékre kandidátusként, 44 évesen dr. Ladó László
okl. közgazda, jelentős vezetői gyakorlattal, továbbá
Asbóth Tibor, Fügedi Tamás mindketten okl. közgazdák, és pályakezdőként
Szabó Gyula okl. gépészmérnök és Kiss István okl. villamosmérnök.
 |
| Szabó Gábor |
A
következő években nyert felvételt okl. közgazdaként Cságoly Ferenc,
okl. gépész és gazdasági mérnökként Deli László, és friss vegyészmérnöki
diplomával, a MAFC labdarúgó csapatában is jelentős érdemeket szerzett
Szabó Gábor.
Többen távoztak is, így 1965-ben hivatalos kiküldetésben (ENSZ szakértőjeként), majd 1971-ben véglegesen maga Fáth János tanszékvezető.
A tanszékvezető váltás zökkenőmentes. A feladatot a helyettes, Harsányi István professzorként vette át, aki 1960-ban kandidátusi tudományos minősítést szerzett.1968-ban iskolateremtőnek távozik Máriás Antal egyetemi tanár is a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Később itt 1977-ben Ipari Üzemszervezési Tanszék vezetője lett. A mai Corvinuson lerakta a Vezetéstudományi Intézet alapjait.
1968. január 1-én az ország áttért az új gazdasági mechanizmusra.
A reform megvalósításban a tanszéknek jelentős szerepe volt. Ladó László vezetésével hatalmas munkát végzett Deli László és Kocsis József álló team. Tananyagokkal és előadásaikkal nagymértékben hozzájárultak a tanszék tekintélyének növeléséhez és országos ismertségéhez. A munkát nem győzték, további segítségre lett szükség.
A hatvanas évek végén jöttek a tanszékre Berény János okl. közgazda, Maczó Kálmán okl. gépész- és gazdasági mérnök adjunktusok. Továbbá fiatal tanársegédek felvételére is sor került, így okl. közgazda Berey András és Kéri Katalin, valamint Végh György okl. gépészmérnök, Szűts István, Erdősi Gyula okl. villamos mérnökök kerültek a tanszékre, valamennyi mérnök-oktató munkájuk mellett gazdasági mérnöki tanulmányokat folytattak. Mérnök végzettségű oktatók gazdasági mérnök diploma nélkül nem lehetett a tanszéknek tagja. Ennek hagyománya volt a tanszéken, aki nem tudta megszerezni a diplomáját és a doktorit annak nem volt jövője a tanszéken.
A szervező specialistaképzés megvalósítása
A tanszék életében a 70 évek hosszútávra meghatározóak voltak. Ladó László vezetésével a szervezés kutató - oktató műhelye jelentős eredményeket ért el.
 |
| Nahlik Gábor |
Ezt az időszakot
kitűnően, nagy alapossággal jellemzi Nahlik Gábor az Magyar Tudományos
Akadémián tartott előadásában, Ladó László professzor úr 30 évre látott előre.
Részlet Ladó László önéletrajzából:
„A BME-ben L.L. 1963-tól a graduális képzésben a hagyományos ipari üzemgazdaságtan, a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben, a korában már kialakított tárgyait adta elő. Rendszeresen oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet által szervezett tanfolyamokon.”
„1964-től kezdődően L.L. tudományos fórumokon szorgalmazta, hogy a műszaki felsőszintű képzésben a szervezési munka alapját is oktassák. 1968-ban ez szerény mértékben kezdett megvalósulni. Lényeges előrehaladás az 1971-1972-ben hozott, a vállalati munka és üzemszervezésről szóló felsőszintű határozatokkal következett be. A szervezési szakemberképzés rendszerének kialakításához szükséges rendeletek, képzési irányelvek tervezetének elkészítéséhez, majd a képzés megvalósulási folyamatának szemmel tartásához a Művelődésügyi Minisztérium külön, tárcaközi jellegű szervező szakemberképző bizottságot is létesített, illetve működtetett az 1980-as évekig. Vezetésével L.L.-t bízta meg. A különféle fórumok (minisztériumok, MTA, egyetemek) jóváhagyását megszerezve, 1973-ban (a fejlett ipari országok industrial engineering képzés több elemének figyelembevételével) megkezdődött a szervezési szakemberek képzése. A BME-n ez az új, Termelési Rendszer Szak létesítésével valósult meg, a 6. féléves diákok átirányításával. A szakmai képzés irányítója és a tananyag több tömbjének kidolgozója L.L. volt”
Ebben az időben több nagy jelentőségű könyv jelent meg:
1.Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969
2.Ladó László- Deli László- Kocsis József: A komplex iparvállalati tervezés módszertana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971
3.Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerkutatás. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973
4.A szervezés időszerű kérdései.
(Ladó László sorozatszerkesztő). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973
5.Englender Tibor – Harsányi István – Kovács Zoltán: Vezetői alkalmasság - vezetői készség Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975
6.Kindler József - Papp Ottó: Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 19777.Ladó László: Szervezéselmélet és módszertan. A vezetés szervezési funkciója.
Budapest, 1979, 1980 és 1986
1976-ban
az első szervezőspecialista évfolyamból a tanszéken „bemaradt” Kövesi
János, aki a BME KISZ vezetőségében, és később a BME pártvezetőségében,
sőt a BME nemzetközi osztályának vezetőjeként erősítette a tanszéki
törekvéseket. Szabó Gábor Csaba a BME szakszervezeti titkár helyettese
volt. Így a tanszék társadalmi támogatottsága jóval átlagon felüli volt.
1977-ben egy éves üzemi gyakorlat után jött a tanszékre a termelési rendszerszakosok közül elsőként Bálint Sándor, aki több évtizedes, hallgatói, tanársegédi és adjunktusi munkakapcsolatról, Ladó professzor úrtól tanultakról megható módon emlékezik.
A mérnök menedzserképzésre való felkészülés
A 80-as éveknek a tanszék kedvező előjelekkel indult. A kutatómunkák eredményeként több könyv és publikáció jelent meg, ezek néhány:
8.Ladó László: Teljesítmények és ráfordítások. Tervezés, mérés, értékelés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981.
9.Erdősi Gyula: Innovatív csoportmunka és a szervezés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
10.Kocsis József: Folyamatszervezés a gépiparban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983.
11.Szűts István: Módszerek a vállalati hatékonyság összehasonlító elemzéséhez. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
12.Nahlik Gábor: Szociótechnikai gyártási rendszerek szervezése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
13.Bálint Sándor- Erdősi Gyula - Nahlik Gábor: Csoportos szellemi alkotó technikák. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.
14.Maczó Kálmán- Kasza Jenő: A gyártóeszköz-gazdálkodás tervezése és szervezése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.
15.Erdősi Gyula- Ladó László: Környezetünk és a vállalati informatika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Többen elkészítették kandidátusi disszertációjukat.
1983-ban megvédte kandidátusi értekezést Szabó Gábor Csaba, Erdősi Gyula, Nahlik Gábor, később Moszkvában és Leningrádban Németh István és Kéri Katalin. Úgy tűnt folyamatos lesz a tanszéki vezetői utánpótlása, azért is, mert a „tanszéki fiatalok” docensi pályázataik elnyeréséhez rendelkeztek tudományos minősítésekkel. Pályázat útján először 1984-ben Szabó Gábor Csaba kapott docensi kinevezést. A többiek is pályáztak, de a pályázatokat elutasították.
1984 -ben Ladó László elérte a 65 éves kort és lemondott a tanszékvezetésről.1984 Kindler megírta elhíresült nyílt beszédét, amelyben a tanszék elmélyülni látszó vezetési válságáról írt. 1985-ben 72 éves korában váratlanul elhunyt Harsányi István egyetemi tanár.
A 80-as évek közepétől változatlanul folytatódik a fiatalítás, a legtehetségesebb szervezőmérnökök tanársegédként kerültek a tanszékre, Zámori Zoltán, Kapitány András, Papp László, Koltai Tamás, Fekecs Béla, és Nemeslaki András.
Nemeslaki András
1986-ban távozik a tanszékről
Göndöcs Károly, Kindler József és Szántó Sándorné, mindhárman docensek.
Göndöcs Károly, a Szent István Egyetemen, Kindler József, a Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetemen egyetemi tanár lett, Szántó Sándorné
nyugdíjba vonult. Ezzel egy időben 1986-ban Németh István, Erdősi Gyula
és Nahlik Gábor docensi kinevezést kaptak. Erdősi Gyula Ladó Lászlótól átvette a gépész csoport vezetését. Megoldódni látszott a tanszék vezetői válsága.
A 15. sz. Tanszéki közlemény: Tanszéki kutatás-fejlesztési témák, módszerek és eredmények lezártak egy korszakot, amelynek eredményeit a kiadványban szereplő tanszéki oktatók érték el.
1986-ban Boross Zoltán professzort a BME gazdasági főigazgatója állása megtartása mellett félállásban megbízták a tanszék vezetésével is. 1987-ben megváltozik a tanszék neve, az új név: BME Vállalati Vezetés és Gazdaságtan Tanszék, amely elkerült a Gépészmérnöki karról a központi egységekhez. Egy korszak lezárult.
1988-ban, 59 éves korában Boross Zoltán
főállásban átvette a Tanszék vezetését.
A
régiek Harsányi, a kicsit újabbak Ladó tanszéknek hívják még ma is, a
mi tanszékünket. Vannak emlékkönyvek. Van emlék: nagyjaink.blogspot.com
Emlékezet
A professzor munkatársai, az ő „nyája”, természetesen soha nem a főnök nevén nevezik a tanszéket, hanem egyszerűen csak a LadóTanszékről beszélnek.
Dr. Ladó László Professzor Úrra
emlékezve
Professzor urat az 1960-as évek
közepén, mint gazdasági mérnökhallgató
ismertem meg. Hallgató társaimmal együtt gyorsan felfigyeltünk lenyűgöző tárgyi
tudására, kulturált, elegáns előadásmódjára, finom, visszafogott humorára.
Megkedveltük. 1969-ban kerültem a Tanszékre és ettől kezdve több évtizeden át
Professzor Úr közvetlen munkatársa voltam. Ezekben az években a Tanszék
gépészcsoportjának tagjaként (később vezetőjeként) számos, (vagy inkább
számtalan) munkában, feladatban volt szerencsém Professzor Úrral együtt
dolgozni (tananyagfejlesztések, gazdasági
mérnökképzés, ipari munkák, Termelési tender szak… stb.) Emlékezetes évek
voltak. A Termelési tender szak kiemelkedik az elvégzett feladatok sorából. A
Tanszék életében is jelentős szerepet betöltő Szak, a Professzor Úr szakmai
munkájának is jelentős állomása volt. Emlékszem rá, hogy az egyetemi kereteket
messze meghaladó módon, hatalmas energiát és munkát fektetett az akkor
kétségtelenül újszerű „Industrial Engineering” jellegű képzés elfogadtatására
és megvalósítására. Sikerült, a képzés beindult. A BME gépészmérnöki karának
keretei között 1976-1997-ig 22 évfolyam a Termelési rendszerszakon szerzett
okleveles gépészmérnöki diplomát. Ma már jó szívvel megállapítható, hogy ez a
22 évfolyam a Tanszék és a Professzor Úr munkájának olyan eredménye volt, amely
elismerést és minősített módon járult hozzá a Tanszék jó hírnevének
gyarapításához. Az évfolyamok munkáját oktatóként is végig követhettem és külön
szerencsémnek tartom, hogy az első évfolyamnak osztályfőnöke, a 22-ik
évfolyamnak pedig (már a Professzor Úr nyugdíjba vonulása után) búcsúztató
szakfelelőse lehettem.
Ladó Professzor Úrra emlékezve a Termelési rendszerszak
érzelmileg olyan megkerülhetetlen történet, amit a közösen végzett munka tesz
fájdalmasan szép emlékké.
Professzor Urat tiszteltem és szerettem! Tiszteltem, mint
kitűnő szakembert, nagy tudású Professzort, szeretem, mint embert, munkatársat,
főnököt. Sokat köszönhetek Neki, sokat tanultam Tőle. Emlékét a szívemben
örökre megőrzöm.
Emlékezett:
Dr. Maczó Kálmán
egyetemi docens
 |
Időskori találkozások
1983-ban
végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karának termelési rendszer szakán. Azon a szakon, amely akkor Magyarországon
forradalmian újnak számított egy műszaki egyetemi karon. Lényege ugyanis az
volt, hogy a konstrukciós és technológiai ismeretek mellett a termelőrendszerek
működtetésének szervezési, gazdasági és humán vonatkozásaival is foglalkozott. A
termelési rendszer szak az akkor a nyugat-európai és észak-amerikai egyetemeken
már nagy népszerűségnek örvendő industrial
engineering képzések hazai megfelelőjének tekinthető. A szak egyik hazai megteremtője
és a Budapesti Műszaki Egyetemen annak sikeres megvalósítója Ladó László
professzor volt.
Az egyetem elvégzésekor Professzor
Úr felajánlotta, hogy maradjak bent az általa vezetett Ipari Üzemgazdaságtan
Tanszéken az akkor induló aspiránsképzés (TMB ösztöndíj) keretében. Ladó László
professzorral az országban elsők között kezdtünk el foglalkozni egy napjainkban
rendkívül fontos területtel, a termelő vállalatok sikeres működésének kiemelten
fontos tényezőjével, a logisztikával.
Professzor Úr témavezetésével sikeresen védtem meg 1989-ben „Az ipari anyagáramlás vizsgálata a
logisztikai koncepció alapján” című műszaki kandidátusi értekezésemet. Az
értekezés tartalma jól tükrözte a tanszéken általa megalapított industrial engineering típusú
gondolkodást, a műszaki, gazdasági és szervezési vonatkozások együttes
vizsgálatának szükségességét.
A tudományos munka mellett részt vettem az industrial engineering típusú
képzés tartalmának fejlesztésében is. Kollégáim egy részével felosztottuk
egymás között a több mint 2000 oldalas industrial engineering kézikönyv (Salvendy, G. (Ed.), Handbook of Industrial Engineering, John Wiley & Sons,
Inc, 1992) egyes fejezeteit és abból készítettük azokat az új tananyagokat,
amelyek ma már a hazai menedzsmentképzéseknek is nélkülözhetetlen alapjai közé
tartoznak.
Az elmúlt években több neves európai és észak-amerikai egyetemet
meglátogattam. Éveket dolgoztam külföldön a menedzsment és industrial engineering
területen élvonalba tartozó egyetemeken. Azon alapoknak köszönhetően, amelyeket
a termelési rendszer szakon egyetemistaként, majd az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken
aspiránsként majd oktatóként szereztem mindenütt egyenrangú szakmai partnerként
fogadtak. Külföldön is legsikeresebbnek számító munkáim ahhoz, a mai
elnevezéssel menedzseri számvitel (managerial
accounting) területhez tartoznak, amelynek hazai elterjesztése szintén Ladó
László professzor nevéhez kötődik. Generációk tanulták meg könyvéből (Ladó L., Teljesítmények és ráfordítások: Tervezés,
mérés, értékelés, KJK, Budapest, 1981) az Ár-Költség-Fedezet- Nyereség (ÁKFN)
számítás (break-even analysis),
standard költségelemzés (cost-variance
analysis), termék költségelemzés (activity based costing) alapjait.
Ma is azon a pályán haladok, amelyen 1983-ban - éppen 25 éve - Professzor
Úr elindított. Egyetemi tanárként dolgozom a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem, Menedzsment és Vállalatgazdaságtan tanszékén. Ez a
tanszék azóta ugyan nevét többször megváltoztatta, szervezeti átalakulásokon
ment keresztül, az industrial engineering helyett inkább a menedzsment típusú
képzések irányába fejlődött, mindezek ellenére generációk számára ma is egyszerűen
csak Ladó tanszék néven ismert.
Nyugdíjba vonulása után Ladó professzor eltávolodott a tanszéktől. Közvetlen
munkatársai közül néhányan időnként összeültünk vele egy esti beszélgetésre,
vacsorára. Az ürügy gyakran az Ő születésnapja volt. Sajnos ezt néha elfelejtettük
és csak azt vettük észre, hogy már megint milyen régen nem találkoztunk az
„Öreggel”. Ezen időskori beszélgetéseken éreztem meg a legjobban azt, ami egy
professzort igazán naggyá tesz. Ekkor már többségünknek nem volt szüksége szakmai
segítségre. Nem azért találkoztunk vele, hogy kérjünk valamit, hogy tanácsot
kapjunk, vagy ötletet valamilyen probléma megoldásához. Hanem azért, mert
szükségünk volt a mai embertelen, arctalan és rohanó világban arra, hogy
szellemét, bölcsességét és nyugalmát szívhassuk magunkba. Ezek a beszélgetések
minden formális szakmai elismerésnél értékesebbek lehettek számára, és életre
szóló meghatározó élmény számunkra, akik részesei lehettünk.
Budapest, 2008. október 16.
Koltai Tamás, egyetemi tanár
Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék
